A börtönökben még mindig 2006 őszét írják? – tette fel a kérdést október 18-i interpellációjában Ertsey Katalin, az LMP országgyűlési képviselője. Több képviselőnő is meglátogatta Dr. Geréb Ágnest a börtönben, ahol az említett interpelláció szerint „a beszélőre lekísért doktornőt a beszélő előtt és – mint utólag megtudtuk – utána is teljes testi motozásnak vetettek alá, amely egy nyitott ablaknál való meztelenre vetkőztetéssel és testnyílásaiba való betekintéssel járt. Még a szavakat is alig lehet szégyen nélkül kimondani itt, a Ház nyilvánossága előtt”.
Dr. Geréb Ágnesre, a magyar otthonszülési mozgalom nemzetközileg elismert, ám Magyarországon a mindenkori hatóságok által kuruzslóként üldözött úttörőjére súlyos börtönbüntetés is várhat, ha a bíróság az ellene indított perben bűnösnek mondja ki.
Ez az írás azonban nem róla szól elsősorban. Hanem arról, hogy húsz évvel a rendszerváltás után kiderült, hogy a demokrácia királya meztelen. Hogy a nők alapvető emberi jogai, köztük a saját testünk feletti önrendelkezési jogunk, s reprodukciós jogaink általában nem tartoznak az újsütetű magyar demokrácia főáramába. S hogy ha e jogokért valaki síkraszáll, akkor a középkori boszorkányüldözésekre emlékeztető brutális elhallgattatásra számíthat.
Úgy tűnik, hogy Dr. Geréb Ágnes három héttel ezelőtt kezdődő újabb meghurcolása mintegy gyutacsként szolgálva lobbantott lángra egy, a mélyben láthatatlanul rejtőző női elégedetlenséget. A rendszerváltás két évtizede során a magyar nők alig hallatták hangjukat a politika, a közélet porondján, pedig mindenről van markáns véleményük és nagyon elégedetlenek. Ám ezt eddig jórészt csak a színfalak mögött osztották meg egymással. A magyar nők nem vonultak az utcára, nem demonstráltak az őket folyamatosan diszkrimináló politikai döntéshozatal, vagy a munkáltatók nő- és családellenes jogsértő és megalázó magatartása ellen.
Most azonban úgy tűnik, hogy a szülés során elszenvedett fájdalmas és megalázó orvosi és kórházi bánásmód által kiváltott és elfojtott harag, végre olyan sorsközösségbe kovácsolhatja a magyar nőket, melyben saját erejüket is megélve összefognak, és egymással szolidaritásban közösen lépnek fel alapvető női emberi jogainkért.
Minden nő, aki szült és akivel brutálisan, tedd ide-tedd oda tárgyként bántak egy merev, férfiközpontú szülészeti és kórházi protokoll égisze alatt, tudja, hogy ez a bánásmód embertelen. Amíg a nők párjuktól elszigetelve egyedül, s a nemkívánt kórházi beavatkozásokkal szemben védtelenül szültek, addig traumáikat is a szőnyeg alá lehetett söpörni. Az apás szülések meghonosodása óta – melyet a nyolcvanas években éppen Dr. Geréb Ágnes kezdeményezett – az apák is látják, és átélik ugyanazt, amit a kórházban szülő nők. Ezért is volt oly erőteljes az Élőlánc a Szabad Szülésért demonstráció, ahol az anyák és apák együtt, közösen léptek fel a nők önrendelkezési jogát követelve.
Miként a megmozdulásról készített riportokból is kiderült, nem minden felvonuló az otthonszülés jogáért demonstrált. Jónéhányukat a női önrendelkezés, a szabad választás jogának támogatása vitte az utcára. A hazai szabad szülés mozgalom hívei és a nők emberi jogaiért demonstráló nők és férfiak a magyar országgyűlés háza előtt egymásra találtak. Összefogásuknak, szolidaritásuknak, erőteljes közös megmozdulásuknak lehettünk tanúi. Ez a közös fellépés pedig egy áttörés nyitánya is lehet. Az otthonszülés ügyének sikeres rendezése, jogi szabályozása lendületet adhat, mintául szolgálhat a női érdekérvényesítés más égető területei számára is.
Dr. Geréb Ágneshez visszatérve: az ő démonizálása a médiában és a közbeszédben egy elgondolkodtató jelenségre irányíthatja figyelmünket. Ha a doktornő maga a megtestesült gonosz, akkor az ő ügyfelei neki kiszolgáltatott, jobb esetben tudatlan, rosszabb esetben önző áldozatok. Az ítélkezőkben úgy tűnik fel sem merül, hogy akik őt – vagy a kórházon kívüli szülést választják –, nagykorú, cselekvőképes felnőtt állampolgárok, akik képesek és alkalmasak önmaguk, születendő gyermekeik és családjuk számára a megfelelő, felelősségteljes döntéseket meghozni. Ha valaki Dr. Geréb Ágnesnél, vagy más otthonszülést kísérő szakembernél szül, az az ő saját egyéni döntése. Valamiféle mitikus, ördögi befolyással másokat felruházni annyit tesz, mint önmagunkat saját erőnktől megfosztani.
Geréb Ágnes
Dr. Geréb Ágnes és az otthonszülés hívei pusztán egy szülési/születési iskola képviselői, gyakorlói. Tevékenységükkel lehet egyetérteni vagy nem egyetérteni, szolgáltatásaikat igénybe venni vagy nem igénybe venni. Egy fejlett, valóban plurális, sokszínű demokráciában a kínálati paletta az élet valamennyi területén széles, a jogi keretek pedig ehhez igazodnak. A kórházi és az otthonszülés kibékíthetetlennek tűnő szembeállítása, egymásnak feszülése annak tünete, hogy a nálunk hagyományos egyféleség még utóvédharcait vívja.
Valójában pedig sokfélék vagyunk, másra és másra van szükségünk. Vannak nők, akik esküsznek orvosukra és a kórházi gépezetre kívánnak hagyatkozni, ebben érzik magukat biztonságban. És vannak nők, akik Dr. Geréb Ágnesre esküsznek, és nála szültek, és még nála akarnak szülni, s ismét csak vannak mások, akik további alternatívákat szeretnének mert igényeiknek, biztonságérzetüknek sem a hagyományos kórházi modell, sem az otthonszülés nem felel meg.
Egy valóban plurális társadalomban, mely integrálja a nők emberi jogait is, Dr. Geréb Ágnes Születésháza csak egy lenne a születéskínálat széles palettáján, nem pedig a társadalmat megosztó drámai választási kényszer. E valódi pluralizmus előfeltétele Magyarországon a döntéshozó intézmények erős férfidominanciájának csitulása, felülírása is. Ezt pedig nekünk nőknek kell kiharcolnunk, ha kell önállóan, ha lehetséges férfiszövetségesek bevonásával, miként ez a szabad születés jogáért folytatott küzdelemben jelenleg is történik.
Béres Zsuzsa
október 24th, 2010 ekkor: 13:57
Kedves Élményszülők!
Semmi gond nincs azzal, hogy Önök otthon akarnak szülni, és nem a baba és az anyuka egészsége a fontos, hanem az “élmény”. Csak azért nem tüntetek Önökkel együtt az élmény jogáért, mert nincs rá időm.
Csak néhány apró kérésem lenne.
Tessenek kedvesek lenni a mentőt, és az orvosi készenlétet saját zsebből fizetni. Nekünk, tudatlan, elmaradott embereknek nagyon megfelel a kórházi ellátás, hadd ne kelljen az Önök élményét is a mi adónkból fizetni.
Ha a babának – és a mamának – valamilyen szüléskörüli komplikáció miatt különleges – és általában költséges és hosszadalmas – kezelésre van szüksége, tessék kedves lenni azt is saját zsebből állni – wellneshotelben sem kötelező nyaralni, nekünk is jó a Balaton-part.
Ha az élményszülés mellékhatásaként szellemi fogyatékos lesz a gyermek, tessék kedves lenni otthon tartani, és úgy felnevelni! És szondán táplálni – ha ez szükséges – egész életében.
Egyébként még egyszer szeretném külön hangsúlyozni: egyetértek Önökkel! Önöknek maximális joguk van otthon szülni. És felelősségük a következményeket viselni!
október 24th, 2010 ekkor: 14:21
Kedves Koppány!
Bár úgy látom, a dolog mondandójából nem sok ment át, azért a leírtakra reagálnék.
1. A “tudatlanok” kórházi ellátása sincs ingyen. Azt is meg kell fizetni, azt is mi fizetjük, azt is saját zsebből, csak a TB-n keresztül. Egy kórházi szülés ára sem két fillér. Sőt.
2. “Ha a babának – és a mamának – valamilyen szüléskörüli komplikáció miatt különleges – és általában költséges és hosszadalmas – kezelésre van szüksége, tessék kedves lenni azt is saját zsebből állni.”
Igen, sajnos javarészt így van. Aki nyitott a témára tudhatja, hogy bődületes összegekbe tud kerülni egy-egy sérült gyermek fejlesztése, kezelése – a CSALÁDNAK. Tökmindegy, hol született a baba. (és egyébként az otthon született babák között tudtommal nem több, hanem kifejezetten kevesebb a sérült baba, mint a kórházi szülések esetén).
3. “Ha szellemi fogyatékos lesz a gyermek, tessék kedves lenni otthon tartani, és úgy felnevelni!”
erre is akartam írni, de inkább nem is teszem… Ha ilyen egyáltalán csak az eszébe jut valakinek, hát, azzal nem is tudom, mit lehet kezdeni. Reméljük, sosem lesz sérült gyermeke, akit majd a négy fal közé börtönöz.
október 24th, 2010 ekkor: 14:37
Kedves Avil!
Legyen nyugodt, a dolog mondandója átjött. Maguknak joguk van. Meg igazuk. És követelik a pluralizmust (ebbe a szép szóba először Grósz Károlynak tört bele a nyelve, még emlékszem…) Ennyi a cikk mondandója. Lemaradtam volna valamiről?
És vagyunk mi, az értetlen mob, akik meg önző módon ragaszkodunk ahhoz, hogy maguk ellenőrzött körülmények között szüljenek. Ez a maguk igazsága.
Átjött, köszi!
Én csak annyit voltam bátor hozzátenni ehhez a – kétségbevonhatatlan – igazsághoz, hogy a jogok mellé kötelességek is járnak. It comes with the package. Hogy még érthetőbb legyek, a fagyit tölcsérbe adják.
Maga úgy látszik csupán “nyitott” kedves Avil, de nem informált. Van bizony olyan Geréb-baba, aki nyolc éves, és egy intézetben etetik csövön keresztül. A kedves élményszülő anyuka nem tekintette kötelességének felnevelni. Erre voltam bátor felhívni kedves figyelmét!
Valamint arra, hogy élményszülés közben jóval nagyobb a kockázata a szüléskörüli problémának. És ha volt kedves arra hivatkozni, hogy a kórházban több a szüléskörüli probléma, akkor zárjuk ezt is rövidre: a problémás szülések 99%-a kórházban történik (koraszülés, stb.). Mert a nők és az orvosok zömének szerencsére van esze, és nem az élményt, hanem a baba és a mama egészségét keresik!
További kellemes jogvédést, és munkaőrzést!
október 24th, 2010 ekkor: 16:09
Tisztelt Kőrösi Koppány, egyetlen dologban hibádzik kifinomult véleménye, az “élményszülésben” de Önnek, mint férfinek, ebben az “élmény”-ben nem volt, és nem is lesz része…
október 24th, 2010 ekkor: 16:31
Kedves Koppány!
Az állampolgároknak valóban vannak kötelezettségeik, melyek az alkotmány szerint a következők: mások jogainak tiszteletben tartása, a jogszabályoknak megfelelő cselekvés, a jogkövetés, közteherviselés és tankötelezettség.
És vannak jogaik, köztük – szintén az alkotmány szerint – az élethez való jog, az emberi méltóság joga, az önrendelkezés joga, az egészséghez való jog. Ezeket az alapjogokat nem lehet korlátozni, sőt az államnak kell azt biztosítania, hogy az emberek ezzel élhessenek.
Magyarországon jelenleg nincs meg az otthonszüléshez a megfelelő infrastruktúra, és ezt bizony az államnak lenne feladata biztosítani. Miközben az otthon szülők kötelezettségeiknek ugyanúgy eleget tesznek, mint bármelyik másik magyar állampolgár, hiszen pl. ők is fizetnek adót és járulékokat, amiből a kórházi szüléseket finanszírozzák. (Egyébként egy otthonszülés költsége lényegesen olcsóbb, mint egy kórházi szülésé.)
Nem szeretném fentieket tovább részletezni az alkotmányos jogi vonatkozásokat, az ombudsman és a minisztérium már megtette:
http://babafalva.hu/hivatalos-allasfoglalas-az-otthonszulesrol/
http://babafalva.hu/ombudsman-surgeto-a-tervezett-otthonszules-szabalyozasa/
Ami az “élményt” illeti: a szülés nem betegség, és nem az orvos és a kórházi személyzet végzi el, mint pl. egy műtétet, hanem a szülő nő, és már ebből is logikusan az következne, hogy olyan környezetet kellene neki biztosítani, ahol “a legjobb teljesítményt tudja nyújtani”. Ha kórház, ha születésház, ha az otthona…
Mind az anya, mind a baba egészsége szempontjából az az optimális, ha természetes úton, ritmusban zajlik le a szülés, az anya és a baba által “irányítva”, nem pedig ellenőrzötten, kívülről irányítottan. Ez a komplikációk kialakulásának esélyét is csökkenti. Ezt ma már számtalan kutatási eredmény is alátámasztja, és arra kellene törekedni a kórházakban is, hogy a normális szülés legyen a norma, ne levezessék, hanem kísérjék a szüléseket.
Hosszan lehetne még erről vitatkozni, mert rengeteg aspektusa van ennek a kérdésnek. A cikk ebből a sokból az emberjogi, alapjogi kérdéseket boncolgatja, és igazán jól illusztrálják a leírt jelenségeket az Ön hozzászólásai.
október 24th, 2010 ekkor: 18:45
Akkor mindenkinek ellenőrzött körülmények között kellene meghalnia is?…
Szültem otthon, és kórházban is. A különbség sokkoló. A legszebb és legjobb útravaló a gyermekeimnek a háborítatlan világrajövetel. Nagyon fontos minden új pillanat az új életben.
Ha ezt elveszik az emberektől, akkor lassan már azon sem fogunk meglepődni, ha a foganás előtti aktust is törvény által szabályozott kórházi körülmények között, ellenőrzötten kellene végrehajtanunk…
október 24th, 2010 ekkor: 19:01
Drága Hajnal!
A hozzászólásában tapasztalható mentalitásnak szerencsére mára vége, bár tisztelem az utóvédharcot.
A helyes kérdésfeltevés ma végre úgy hangzik: mit tettem ma a hazámért?
A helytelen pedig úgy: melyik jogomat nem biztosította ma az a csúnya állam.
Vitatkozzon az, akinek ehhez képzettsége, és kedve van, hogy vajon alkotmányos alapjog-e az otthonszülés, vagy csak az egészséges szülés az – melyet a kórházi szülés lehetőségén keresztül biztosít az állam.
Abban egyetértünk, hogy szabályozni kell az otthonszülést, és abban is, hogy törekedni kell arra, hogy ez természetes folyamat legyen. Abban nem, hogy hol húzódik az a határ, ahol az államnak, és hol, ahol az élményszülőnek kell biztosítania a finanszírozást.
További kellemes jogvédést és munkaőrzést kívánok!
október 24th, 2010 ekkor: 19:03
A hozzászólást töröltük, lsd. moderálási alapelveinket.
október 24th, 2010 ekkor: 19:10
A hozzászólást töröltük, lsd. moderálási alapelveinket.
október 25th, 2010 ekkor: 08:59
Nem szeretem ezt a vitát. Egy-egy esetet kiragadva nem szabad vagdalkozni. Sztem ez a cikk is a hozzáállásról szól. Arról, hogy a szülő nő kompetens résztvevője a szülésnek. Van egy kontinuum az otthoni szülés és a programozott császár között. Sztem alapvető jog lenne, hogy a nő döntse el, komplikáció hiányában melyik úton akar elindulni. A szabályoknak pedig arról kéne szólniuk, meddig dönthet ő és a képzett bába, aki kíséri, és mikor kötelező műtéti beavatkozást kérni. A szülések jelentős része (95%?) komplikációk nélkül folyik le, miért kéne az összeset hospitalizálni?
Más. Én az István kórházban szültem két gyereket, ahol nagyon odafigyelnek azokra a részletekre, amik otthonossá tehetik a szülőszobát, irányíthatóbbá a helyzetet. Innen is köszönöm nekik.
De. Sosem kérdeztem az orvosomat, az elmúlt 30 évben hány baba halt meg olyan szülés során, amit ő vezetett le. Bizonyára jópáran voltak. Sajnos. Kórházban, a műtő mellett. Sajnos történik ilyen.
A lényeg az lenne, hogy minimalizáljuk a kockázatokat. Az egyik ilyen lehet a nő kórház-félelme is, ami olyan erős szorongást okozhat, ami gátolja a babát a megszületésben! Ezért fontos, hogy kompetens személyként kezeljük az anyát.
október 25th, 2010 ekkor: 09:20
A szülés nem betegség. A normális szülés levezetésére nem kell orvos, csak szülésznő/bába (pl dr.Czeizel Endre, http://www.hirextra.hu/2007/11/12/vita-az-otthonszulesrol/?p=2)
Otthonszülés biztonságosabb, mint a kórházi, ha az anyuka és a baba megfelel a kritériumoknak.
Ezt statisztikák bizonyítják, olyanok, ahol a rizikócsoport és a születés helyszíne külön bontásban látható, pl itt:
http://www.midwiferytoday.com/articles/homebirthuk.asp
Vmiért Magyarországon heves ellenérzéseket szül a téma. Reméljük ez oldódik.
És ez főként jogi kérdés. (merthogy nincsen jogilag szabályozva)
“Fizesse ő a mentőt”:
egyrészt fizeti, ő is adófizető állampolgár. Másrészt ha már a pénz-kérdésen akarunk lovagolni: egy otthonszülés sokkal olcsóbb, mint a kórházi. (az államtól jelenleg “sima” szülés esetén 85 ezer forintot kapnak a kórházak, császármetszés esetén 150 ezer forintot).
Talán ez is lehet oka a nagy ellenállásnak.
A helyzet az, hogy egy kis kockázatú várandósságnál a (felesleges) orvosi “segítség” (gyorsítások, oxitocin, hasbakönyöklések, fogók, stb) nem segítenek, hanem sokszor ártanak. Korai fejlesztőkben sok olyan baba van, aki (kórházi) szülés közben szerezett sérülést. Leggyakrabban oxigénhiány.
Semmeilweis is kritikával élt a szülések kapcsán: sajnos nehezen fogadták el, hogy igaza van. (Szomorú, de ez csak halála után történt meg.)
október 25th, 2010 ekkor: 09:36
A hozzászólást töröltük, lsd. moderálási alapelveinket.
október 25th, 2010 ekkor: 11:25
Kedves Koppány!
Sajnos nem tudok oda válaszolni ahova szeretnék:( ott nincs válasz gomb…
Az a nő aki éppen gyereket vár talán nem kell gondolkozzon mit tegyen mág az államért… főleg abban az államban, ahol az abortusz a terhesgondozás opcionális, FELAJÁNLOTT része, ráafásul a tb fizeti…(az én fiam szöletése az államnak, tehát közvetve Önnek, egy fillérjébe sem került….)
Én lennék a legboldogabb, ha kevesebb kötelező TB költséget kéne elszenvednie a fiaimnak…
október 25th, 2010 ekkor: 11:39
A hozzászólást töröltük, lsd. moderálási alapelveinket.
október 25th, 2010 ekkor: 11:44
Ha lenne Önre bármilyen hatással a mi kisebbségi véleményünk, érteném a problémát…
Mert a TB, meg adó, meg állami pénz eg kicsit furán hangzik akkor, amikor a börtönben lévőket is a becsületes állampolgárok pánzéből büntetik, amikor a kábítószereseket, alkoholitákat is az egészségesek pénzéből gyógyítják…
És a felelős döntés képességének kétségbevonása otthonszülést választó nő esetén arra bizonyíték, hogy nem ismeri ennek a kisebbségnek egyetlen tagját sem személesn…
A törvény és morál emítése is érdekes felvetés…szinte vicces….
október 25th, 2010 ekkor: 13:48
A hozzászólást töröltük, lsd. moderálási alapelveinket.
október 25th, 2010 ekkor: 14:58
Nem vagyok sem jobbikos, sem szdszes, sem a többi…
Egy édesanya vagyok, aki 3 éves korától készül az anyaságta, és nagy árat fizetett a jogállamba vetett bizalmáért…
Mert ahol egy orvos közli a 33 hetes anyukával, hogy”Így nem lehet egészségesnek lenni, nem lehet anyának lenni, és nem lehet szülni”, mert régebben látott mint ahogy ő azt jónal gondolja…ott baj van. Akkor felmerül az emberben, hogy kiknek a bőrére is megy ez a dolog? Ki is fog szülni, ha akar ha nem?? Mert nem volt kétség a tökéletes egészségi állapotom felől, az anyságom felől, mert még a rendelőbe is behallatszik két éves fiam életjele, és a hasamra pillantva a szülés megúszhatatlannak tűnt… és ez sokadik személy volt a szülés levezetésére kompetensnek ítélt személyek közül, aki nem egészen arról mond csak ítáletet, amihez ért…
október 25th, 2010 ekkor: 15:04
A hozzászólást töröltük, lsd. moderálási alapelveinket.
október 25th, 2010 ekkor: 15:05
Mit tettem ma a hazámért? Éppen szoptatom a 2 hónapos fiamat, aki a jövő adófizetője. (a 2,5 éves pedig épp az igazak álmát alussza)
Helyet biztosítottam városunk Baba-Mama klubjának, ahol épp a karácsonyi adományozási lehetőségeinket vitattuk meg.
Mi kéne még? Várom az ötleteket…
október 25th, 2010 ekkor: 17:03
Szerintem az Ön véleménye is egy réteg álláspontja!
Ha jól olvasom, a demokráciáról alkotott véleményünk sem egyezik. Én jobban bízom az emberben.
Értem amit mond, ne is vitatkozzunk.
Sőt, állapodjunk meg: szabályozás kell, még pedig az érintett felek (többek között az otthonszülésben jártas szakemberek) együttes kompromisszuma!
És hadd kérdezzek valami teljesen mást! Önnek miért olyan fontos ez a téma, hogy minden egyes hozzászólásra reagál?
október 25th, 2010 ekkor: 17:14
Kedves István!
A linkek miatt a spamszűrő nem engedte közzétenni a hozzászólását, és csak most kerültem reggel óta gép elé, így csak most tudtam engedélyezni.
üdv,
admin
október 25th, 2010 ekkor: 17:18
Szerencsénk, hogy a minisztérium, az ombudsman és a választott kormánypárti és ellenzéki képviselők nem értenek egyet Önnel.:)
A hazáért meg teszek eleget, köszönöm, például védem a jogokat.
október 25th, 2010 ekkor: 17:29
A hozzászólást töröltük, lsd. moderálási alapelveinket.
október 25th, 2010 ekkor: 18:15
Drága Békabó!
Igen, az én véleményem is egy rétegé: a többségé. Attól még persze az Önök számára lehet irritáló, és nem bánom, hogy vitatják. Csupán ahhoz kéne jobb képet vágni, hogy mostantól ez a többségi vélemény érvényesül…
Mint többször is leírtam, azonos itt mindenkivel a véleményem, hogy törvényi szabályozás kell. Persze abban a törvényben, amit én elképzelek, egészen más van, mint abban, amit Önök. És ez szintén így van jól.
Ahogy egy másik hozzászólásban részben említésre került, vannak nekünk választott képviselőink, oszt ők majd döntenek. Ha nem jók, akkor négy év múlva mást választunk.
Számomra ennyire egyszerű az egész.
Személyes kérdésére a válasz nagyon összetett.
Egyrészt személyesen érintett vagyok: vannak gyermekeim. Másrészt udvarias vagyok: talán nem nagyon feltűnő, de itt maguk mindannyian énvelem vitatkoznak. Mindenki nekem ír, nekem válaszol. Addig, amíg nem válik teljesen parttalanná egy vita, nagyon szívesen veszek részt benne.
És van még egy személyes motivációm: határtalanul élvezem a konzervatív reneszánszt!
október 25th, 2010 ekkor: 18:28
Kedves Koppány!
Ki kell ábrándítanom: a hozzászólásai, legalábbis a töröltek nem udvariasak, hanem agresszívek, gyűlöletkeltésre alkalmasak, és itt-ott pedig igencsak udvariatlanul személyeskedőek voltak.
Ami pedig a kormány álláspontját illeti, javaslom, tájékozódjon alaposabban, mivel a NEFMI szerint az előző kormány felelőssége, hogy nem lett még szabályozva az otthonszülés ügye, és mindent megtesznek, hogy ez minél hamarabb megtörténjen, és a fideszes parlamenti képviselő, Elekes Ilona, is kiállt Geréb Ágnes mellett, és minden demonstráción ott volt.
Mivel láthatóan nem a párbeszéd a célja, hanem indulatai levezetése (azt nem is feltételezem, hogy fizetett provokátor), a további hozzászólásait törölni fogjuk.
október 26th, 2010 ekkor: 09:03
Érdeklődve és egy kicsit szomorúan olvastam ezt a vitát. Három gyermeket szültem, kórházban, egy meghalt. Trauma, de van ilyen. Természetesen a legfontosabb a baba és anyukája biztonsága, de kétlem, hogy ez csak kórházban lehetne meg. A sokat emlegetett adófizetők pénzéből lehetne változtatni az ellátást. Pl.: nálunk boldogabb államokban a szülések akkor bonyolódnak kórházban, ha komplikáció várható, vagy, ha otthonszülés közben fellép valami gond. Viszont ehhez a rendszerhez jól felszerelt kocsikkal rendelkező szakképzett bábák tartoznak, az adófizetők pénzéből!! Spórolnak ugyanis!!!!! Mert minek a drága kórházi beavatkozás, ha nincs rá szükség. Viszont a bábák fel vannak szerelve néhány, nem túl drága eszközzel, és esetleges hívásukra azonnal!!!! érkezik a mentő!!!!!
Itt pedig a valószínűleg enyhe agyvérzésen átesett szomszédomnak november végére adott a neurológia időpontot!!! A szakmai kollégium szerint azért ennél kicsit korábban kellene bekerülnie! Két rákon átesett férjemnek az ultrahang időpontja két és fél hónap volt! Persze, elmentünk maszek ultrahangra, számlával, áfával 6000 Ft volt a vizsgálat, és ezért a férjem még él, mert nem vártuk ki a kapott időpontot, ugyanis akkor már nem lett volna kit kezelni.
Álságosnak tartom a vita jogi részét: törvényesen, az adófizetők pénzéből simán lehet egy gyereket eltenni láb alól, hiszen abortusz esetén ez történik, de például egy otthonszülést választó esetében máris kígyót-békát kiáltanak, pedig várhatóan komplikációmentes szülés esetén semmivel sem nagyobb a kockázat, mint a kórházban, ahol sok esetben , ha nem számítanak problémára, bizony késik a megfelelő ellátás! Az természetes, hiszen “ilyen előfordul” . És valóban, előfordul. De akkor talán Geréb Ágnes sem bűnöző?! Ráadásul, korrektebb hírforrások elárulták, hogy ennek a kismamának nem ajánlották az otthonszülést, és csak kontrollra érkezett. Ha ez a hirtelen szülés, ami szintén előfordul és aki látott már ilyet , az tudja, hogy milyen rohamtempóban történik, mondjuk, egy ABC-ben vagy egy metróállomáson jön rá az anyukára, és valaki, mondjuk az éppen arrajáró Geréb Ágnes segít, miközben mentőt hív, akkor is elviszi a rendőrség?
Remélem, hogy akik döntéshozó pozícióban vannak, odafigyelve, és megfontoltan fognak döntést hozni. Ha egy társadalomban egy alapjában véve csodálatos, jó dologra széles társadalmi igény van, akkor fel kell mérni, milyen lehetőségek vannak az igény biztonságos kielégítésére. Szerintem kell, hogy ez a szép és felelősségteljes igény végre kielégüljön, és bízom benne, hogy az is kiderül, hogy mennyivel kevesebbe kerülne ez a társadalomnak!!
Bízom abban is, hogy egyszer eljön az az idő, amikor testnevelés címén nem értelmetlen teljesítmény-hajszolás lesz, nem fokozatosság nélküli esztelen és egyforma terhelésű erőltetett edzés a 190cm magas, 80kg-os fiúknak és a 158 cm magas, 49 kg-os lányoknak, hanem ésszerű, valódi testnevelés, ahol megtanítanak majd a későbbi anyáknak “pár apróságot” amit feltétlenül tudniuk kell, hogy testük működését kedvezően tudják befolyásolni. Szeretném megélni, hogy, mondjuk Geréb Ágnes szintű szakmai és lelki szinten egyformán nagyszerű ember közreműködne az egészségtan tantárgy tananyagának kidolgozásában, és mondjuk, a munkatársa Hoppál Bori lenne…… Kicsit elábrándoztam. Jó lenne, ha a nők gyönyörű hivatásukról nem elsősorban férfiaktól hallanának, főleg nem olyan férfiaktól, akik a nők normál életjelenségeit, mint pl. várandósság, szülés ,- megoldandó problémaként kezelik. Akkor több gyermek születne, boldogabb családokban.
Véleményemmel nem akarok senkit sem megbántani, vannak nagyszerű, kiváló nőgyógyászok, akik szinte saját családjukként kezelik az általuk ellátott szülő nőket, életük a munkájuk és emberileg és szakmailag is nagyszerűek, ezt hiba lenne nem hangsúlyozni! De sajnos, nem ők a többség! Ezt pedig hiba lenne elhallgatni!
Geréb Ágnes egy olyan úttörő, akit hálával fog emlegetni az utókor. Ő fizeti meg az árát lányaink szebb, biztonságosabb, emberibb életének!
október 26th, 2010 ekkor: 12:33
hát érdekes volt végig olvasni. szerintem mindkét oldalon van igazság. a következő babámat szeretném megint nyugodt, biztonságos környezetben megszülni. számomra ez a következőt jelenti: egy szakember figyelemmel kíséri a terhességemet, kb megmondja mikorra várható a baba, várható-e komplikáció. a szülés folyamán is figyel ránk – ez nem körbeugrálást jelent nálam – és szükség esetén beavatkozik bármelyikünk érdekében a tudásához képest a legjobb módon. úgy érzem ha megbízom benne mindegy hogy nevezik: bába, szülésznő, doki egy a lényeg a szaktudása és az eszközök amelyekkel segíthet ott legyenek ahol a szülés történik, ne várjak mentőre ami elvisz engem vagy a gyereket; ne várjak dokira aki összerak a nem kompetens bába helyett. nem lehetne egy olyan kompromisszumot kötni, hogy a kórházak melletti épületet hívnák születés házának vagy bárminek és az otthoni szülés helyett az itt berendezett családias, nyugodt hangulatú szobákban szülnének kedvuk szerint azok akik ezt igénylik? én egyébként kórházban szültem és nagyon jó dokihoz és szülésznőhöz volt szerencsém. a következőt is ebben a felállásban szeretném.egyébként nagyon kevés olyan orvossal találkoztam eddig akinek nem csak egy darab valami lennék a futószalagon. lehet hogy ezzel is kellene foglalkozni….
október 27th, 2010 ekkor: 08:04
szerintem erről is szól ez a kérdés. hogy vegyük figyelembe, a szülés nem igazán a kórházba való.
nekem is nagyon tetszene, ha a kórház egyik melléképülete lenne a születésház. elég sok bp-i kórházban igyekeznek az osztályon ezt az érzést elérni.
október 27th, 2010 ekkor: 21:16
Hihetetlen, amit Ágival művelnek. A 21. században, Európában. Ha hibázott, vizsgálják ki, de az, hogy egy családanyát, egy orvost az emberségében és nőiségében teljesen feleslegesen naponta megalázzanak az igazságügyi eljárás folyamán, olyan, mint egy arcul ütés, ami minden nőnek szól.
Mivel nyugaton az otthonszülésre más szemmel néznek, várhatóan tele lesz vele a sajtó, hogyan sanyargatjuk mi magyarok az apás szülésért való harc emblematikus figuráját.
Az otthonszülés szabályozására lenne szükség, korrekt alapelvek szerint, illetve arra, hogy legyen olyan kórház, ahol a kórházi élményektől korábban traumatizált nők is testi-lelki biztonságban szülhetnek.
Szívesen szültem volna kórházban, Geréb Ágival, mert érzelmi biztonságot nyújtó személyiség, de melyik kórház vállalta volna fel, hogy beengedi őt? Így a két havi fizetésembe került a biztonságom a kórházi szülésnél, egy orvosnál, akit sokra becsülök, megérte, de aki nem tud ennyit félre rakni, azzal mi történik?
Még valami: aki ezt a szót kitalálta: “élményszülés” , életében nem volt várandós.
Attól pedig semmi nem fog változni, hogy egy egzaltált úriemberrel vitatkozunk, aki nem lenne ennyire indulatos, ha nem állna az ő háta mögött is valami érintettség, személyes fájdalom.
Örülök ennek a cikknek és remélem, Geréb Ági is emberségesebb elbánásban részesül, ha többen hallatják a hangjukat.
október 28th, 2010 ekkor: 08:11
Az ún. törvényi szabályozáshoz:
Nem akarok kiábrándítani senkit, de érdemes átböngészni az abortusztörvénnyel kapcsolatos anyagokat is a neten. Bizony, név szerinti szavazás volt annak idején, nagyon tanulságos.
Az is törvényi szabályozás, meg ez is az lesz, de én nem sok jót várok ezek után.
Majd biztosan jobban figyelmek a jogainkra azok a képviselők, akik nem átalloták elfogadni Európa egyik legliberálisabb abortusztörvényét és ellátták azzal a címmel, hogy “Törvény a magzati élet védelméről” – hát, ez legalábbis cinikus…
Szóval ma Magyarországon a nőnek joga van úgy dönteni, hogy nem kell a gyerek, de ha már arról döntött, hogy szeretné megszülni, vessen magára!
Sok nő azért nem vállal 2. gyermeket, mert traumatikus volt az első szülése – kedves Koppány, itt szó sincs az élmény hajszolásáról!
Én is konzervatívnak gondolom magam, de ez nem azt jelenti, hogy ragaszkodjunk mindenhez, akár jó, akár rossz.
Itt az a tét, hogy merünk-e ember módjára gondolkodni életről és halálról.
Elvesztettük minden kapcsolatunkat a természettel és a természetes gondolkodással. Születni, szülni, élni, nevelődni, meghalni nem jogi és anyagi kérdés. Ajándék, amit elfogadhatunk, s akkor gazdagít bennünket – persze nem anyagilag.
Sokszor kísért Karinthy gondolata:
“Európa nem élni, hanem mindenáron megdögleni akar…” (Számadás a talentumról)
október 28th, 2010 ekkor: 11:37
“Balogh István orvos szakértő szerint nincs olyan műfogás, amely a fej elforgatásával kiszabadítja a vállat a medence csontos részéből. A köldökvér vizsgálatából kiderült: a magzat már a méhen belül elhalt, harminc–hatvan perccel a szülés előtt. ” forrás: http://www.magyarhirlap.hu/hirvilag/fordulat_a_gerebperben.html
Ha ez igaz, akkor miről is van szó?
október 29th, 2010 ekkor: 08:26
Sziasztok!
Nagyon vártam már egy ilyen jellegű cikket. Próbáltam egyéb helyeket erre a szempontra is felhívni a figyelmet, de nem sok hatása volt eddig.
Végigolvastam a hozzászólásokat, nemcsak itt, hanem szinte mindenhol. Volt, ahol úgy felidegesítettem magam, hogy alig tudtam aludni, majd megszüntettem a regisztrációmat.
Egyszerűen rosszul vagyok attól, amit Geréb Ágival csinálnak és a hozzá hasonlóan gondolkodókról mondanak, írnak. Nem fér a fejembe, hogy 2010-ben hogyan lehet ekkora tudatlanság és sötétség a fejekben Európában. (Mert elvileg ugye Magyarország Európa…) Hogy ennyire nem veszik figyelembe a magyar valóságot, hogy ennyire kevés fogalmuk van a hozzászólóknak (a cikkíróknak) az emberi jogokról, hogy mennyire elhiszik a bulvársajtóban megjelent híreket, hogy az írásaik alapján fogalmuk sincs, hogy hogyan működik a társadalombiztosító, hogy külföldön mi a helyzet stb., hogy semmi igényük a korrekt tájékoztatásra. Birkák, bocs a kifejezésért. Főleg azért, mert azok között, akik az otthonszülés mellett, vagyis inkább a nők önrendelkezési jogaiért próbálnak kiállni, nagyon ritkán találni udvariatlan, agresszív beírásokat.
Számomra az illy és Lina által szépe összefoglaltakon kívül van még két probléma, amin nem tudok túllépni, és esetemben megoldhatatlan. Egy gyereket szültem, kórházban, a másikat a napokban fogom, kórházban. A férjem (nehogy félreértsétek, nagyon szeretjük egymást, de) mérnök, kockázatelemző, hibakereső és NEM lehet vele otthon szülni, bár ő is azt gondolja, hogy sok szempontból a legjobb az lenne, de nem tud kibújni a bőréből. Folyamatosan termelné a stresszhormonokat, amiket én érzékelnék, nem merném így bevállalni. DE a szülést meg lehet szervezni, kerestem egy olyan dokit, akinél lehet úgy szülni, ahogy én akarok. Még csak azt sem mondta, hogy mennyit kér érte, majd a végén kiderül, nem a pénzre hajt, úgy érzem. De, ha én elvárok egy orvostól egy plusz szolgáltatást (ha vasárnap hajnali 2-kor jön rám a szülés, akkor is bejön), azért nyilván fizetni kell. Vagy szülhetek az ügyeletesnél és oda a biztonságom vagy szerencsés esetben csak a biztonságérzetem.
Utána azonban az újszülöttosztályra NINCS befolyása a jó és rendes dokimnak. Olyan kórház pedig nincs a közelben, ahol mindkettő megfelelő lenne. Tehát kompromisszum. Szülök a megbízható dokinál, aki mondta, hogy legyek határozott a csecsemősökkel és akkor menni fog minden, ahogy én szeretném, talán.
Vagyis a két probléma:
1. Mit csinálnak azok, akiknek nincs lehetőségük kiválasztani a kórházat, hanem oda mennek, ahová a mentő viszi őket? Hol vannak az ő jogaik? És akinek nincs pénze a “plusz szolgáltatásokat” igénybe venni? Mert az első gyereknél nekem sem lett volna, akkor egyszerűen olyan dokim volt, aki hivatástudatból (azóta sajnos szó szerint) halálra dolgozta magát.
2. Miért nincs lehetőség Magyarországon az ambuláns szülésre (bemész, szülsz, 3-4-5 óra megfigyelés, gyerek nálad közben, majd elmész haza)????? Ebben a kérdésben különösen érdekelne az otthon szülést ellenzők véleménye. Nyilván komplikáció esetén tartsák ott az anyukát, de ha nincs semmi baj, miért kell nekem 4-5 (összeszedünk egy fertőzést, ami sajnos nem ritka, akkor 10) napig ott lennem. Miért nem adják oda a gyerekemet, amikor szeretném. Miért etetik szoptatások között, rosszabb esetben tápszerrel, már első próbálkozás előtt, és utána leszúrják az anyukát, hogy ügyetlen nem tud szoptatni. Értem én, hogy van akinek jó ott pihenni, ha több gyereke van, vagy bármi másért ÚGY DÖNT, de én miért nem dönthetek másképpen?! Persze, tudom, saját felelősségre… meg balhézni lehet, de nem szeretnék.
Egyetlen egy helyen olvastam róla, egy hozzászólásban, hogy azért nem lehet, mert akkor a kórház nem kapná meg a szülésért járó pénzt az államtól. Hol van itt a szakmaiság ebben a kérdésben?
Amikor a fiam rotavírus fertőzéssel kórházban volt 2,5 napot, 5 vagy 6 napot írtak a zárójelentésére, úgy kellett érte visszamenni. És eszükbe nem jutott volna hazaküldeni, ha én nem mondom el nekik 100-szor, hogy én megyek haza a gyerekkel együtt, mert a továbbiakban nincs szükség arra, hogy itt legyek és emlegettem, hogy akkor is elmegyek, ha nem engednek (a többi gyerek, kevésbé határozott anyukával 5-10-12 napot maradt egy baktériumos fertőzéssel, amit ott szedtek össze, mi megúsztuk sóoldattal és C-vitaminnal) Hol itt a szakmaiság? És ez egy egyetemi gyakorló kórház gyermekosztályán történt, nem valami elhanyagol tvidéki kórházban. (Nem ott szültem, nem is fogok).
A dokim, a nővérek, a védőnő, senki nem nyilatkozott elítélően Geréb Ágnesről. Meg vannak botránkozva, hogy hogyan lehet így bánni vele. Az egyik megkérdezte, hogy nem szülész orvos, akkor hogy merik nem kiírni, hogy dr és miért így beszélnek róla. A másik azt mondta, hogy ha a kórházi hibáknál is így járnának el, akkor tele lennének a börtönök orvosokkal. Nyilván ezek sarkítások, csak arra akartam utalni, hogy nem egységes a kórházi szakma sem. Persze ezeket halkan mondták, négyszemközt, fontos a munkahelyük és ki tudja…
október 29th, 2010 ekkor: 09:24
Kedves epilobium,
jó hír, hogy van ambuláns szülés. Pl egyik barátunk pár hónapja szült így a Szt. István kórházban.
Igaz, hogy a zárójelentésre 4 órát kellett várni, a folyosón (a szülés 1.5 óráig tartott).
Határozottság, és “köszönjük nem!”. Ennyi kell hozzá. Persze furcsa, rosszalló tekintetekre lehet számítani.
Egy anyukának vszeg a szülés utáni órák nem a harc ideje (bár biztos van ilyen típus), így az apukára marad a csata oroszlánrésze.
Természetesen vissza kell menni 5 nap múltán a PKU szűrésre (kis vérvétel) és a bcg oltásra. De ez bőven megéri.
október 29th, 2010 ekkor: 13:24
Köszi, ez tényleg jó hír, megpróbálom. Nyilván visszamennék, meg a védőoltást is beadatnám. Sajnos v. szerencsére mi Budapesttől igen távol élünk, remélem menni fog vidéken is.
október 29th, 2010 ekkor: 14:41
Kedves Epilobium!
Két éve körbejártuk a Babafalván a témát, tudtommal azóta nem változott a helyzet:
http://babafalva.hu/ambulans-szules-haza-mar-a-szules-napjan/
Saját felelősségre kérheted, hogy hazaengedjenek, de jó ha előre megnyered ehhez az orvosod támogatását, úgy egyszerűbb elintézni. Két éve én nem azonnal, hanem 24 óra után jöttem haza, az orvosommal ezt beszéltük meg, kellett is amúgy a közbenjárása, mert kissé furán fogadták a csecsemősök az Istvánban, hogy haza akarok menni.
A gyermekorvossal pedig előre meg kell beszélni, főleg, ha kell a cikkben említett nyilatkozat is a kórháznak. Nekünk a körzeti gyerekorvosunk nem adott, így egy rokon gyermekorvostól kaptunk, azt is elfogadták.
A védőnőt kiértesíti hivatalból a kórház, vele én nem beszéltem meg előre.
Sok sikert!
üdv,
Hajni
november 10th, 2010 ekkor: 10:11
Hatalmas káosz van a kórházakban dolgozók fejében is – sajnos.
Én egy vidéki kórházban szültem, nagyon felkészültem mindenre, a dúlám beavatott, hogy milyen protokollokra számítsak az újszülött osztályon. Még így is nehéz volt, szó szerint harcolnom kellett azért, hogy áthozzák utánam a szülészetről a fiamat még a reggeli vizit előtt. Éjfélkor szültem, a megfigyelés után lábon szaladgálva, könyörögve, udvarolva értem el, hogy áthozzák – jellemző volt a párbeszédem az éjszakás nővérrel:
- Kérem, hozzák át, nem szeretném magára hagyni egy pillanatra sem.
- De anyuka, hogyan lenne magára hagyva, jó kezekben van…
Amíg az újszülött csak egy túlméretezett szövetcsomó, addig nem lehet megmagyarázni a napi rutinba belefáradt orvosoknak, nővéreknek, hogy a gyerek számára én vagyok az egyetlen ismerős dolog ebben a világban.
Gyanús volt számukra az is, hogy a 24 órás rooming in alatt én valóban nem váltam meg a gyermektől, inkább nem engedtem, hogy fürdessék – így viszont nem kapott tápszert sem. A viziteken is jelen voltam.
Mindez csak azért történhetett meg, mert utánanéztem a jogaimnak és nem hagytam magam.
Az osztályon szinte féltek tőlem, pedig velünk volt a legkevesebb baj, el tudtam látni a kisfiamat nélkülük. Nem a személyzettel akartam kötözködni, egyszerűen csak túl akartam élni azt a pár napot…
Viszont megdöbbentő volt számomra, hogy a bent levő kb. 25 kismama közül csak én kértem, hogy legyen velem a gyermek. A többiek este leadták, reggel felvették az “anyagot”. Én éjjel jártam méregetni és fejni, így láthattam, hogyan üvölt a 25 baba torkaszakadtából a kivilágított kórteremben, amíg a mama “pihent”.